Manapság hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a búza és a rizs mellett számos egyéb értékes alapanyag áll rendelkezésünkre a boltok polcain. A dédanyáink konyhájában még alapvetőnek számító köles, hajdina vagy árpa méltatlanul szorult háttérbe az elmúlt évtizedekben. Pedig ezek a növények nemcsak táplálóak, de rendkívül izgalmas ízvilágot is hozhatnak a hétköznapi fogásokba.
A köles az új szuperétel a konyhánkban
A köles az egyik legősibb termesztett gabonánk, amely az utóbbi években kezdett visszaszivárogni a tudatos táplálkozók kosarába. Alacsony glikémiás indexe miatt kiváló választás mindazoknak, akik kerülik a hirtelen vércukorszint-ingadozást a mindennapokban. Ez az apró szemű magvunk ráadásul lúgosító tulajdonságokkal is bír, ami ritkaság a gabonafélék körében.
Felhasználása hihetetlenül sokoldalú, hiszen édes kásaként és sós köretként is megállja a helyét bármilyen asztalon. Sokan nem tudják, de még túrógombócot is készíthetünk belőle, ha egészségesebb alternatívát keresünk a vasárnapi ebédhez. Érdemes alaposan átmosni főzés előtt, hogy elkerüljük az esetleges kesernyés utóízt, ami sokakat elriaszthat az első próbálkozásnál.
Magnézium- és vastartalma kiemelkedő, így a szervezetünk számára igazi természetes erőforrásként szolgálhat. A gluténmentes diétát követők is bátran fogyaszthatják, hiszen nem tartalmaz sikért. Már egy kevés zöldséggel összeforgatva is teljes értékű ételt kapunk belőle.
Hajdina a karakteres ízek kedvelőinek
A hajdina, vagy más néven pohánka, jellegzetes, diós aromájával tűnik ki a többi gabona közül az áruházak polcain. Bár botanikailag nem valódi gabona, felhasználása mégis ahhoz hasonló, és rengeteg fontos ásványi anyagot tartalmaz a testünknek. Kiemelkedő a rutintartalma, ami segít az erek rugalmasságának megőrzésében és a szív egészségének hosszú távú támogatásában. Rostszerkezete pedig hozzájárul az emésztőrendszer megfelelő működéséhez.
Saláták alapjaként vagy zöldségekkel összesütve igazi gasztronómiai élményt nyújt a család minden tagjának. Ha valaki idegenkedik az erős ízétől, érdemes először más gabonákkal keverve próbálkoznia a főzés során. A pirított változata, az úgynevezett kása, különösen népszerű a kelet-európai konyhaművészetben.
Az árpa és a gersli reneszánsza
Az árpagyöngy, közismertebb nevén gersli, sokáig csak a sólet vagy a töltött káposzta kiegészítőjeként élt a köztudatban. Mára azonban a modern gasztronómia újra felfedezte magának, és rizottókban, úgynevezett gerslottókban is előszeretettel használják a profi séfek. Ez a váltás jól mutatja, hogy a hagyományos alapanyagoknak igenis helye van a modern tányérokon is.
Magas rosttartalma miatt rendkívül laktató, így segít elkerülni a felesleges nassolást a főétkezések között. A főzése ugyan hosszabb időt vesz igénybe, mint a fehér rizsé, de a végeredmény textúrája minden várakozást felülmúl. Előzetes beáztatással jelentősen lerövidíthetjük az elkészítési időt a konyhában, így akár egy gyors hétköznapi vacsora része is lehet. A gersli remekül magába szívja az ízeket, legyen szó alapléről vagy a zöldségek saját levéről. Rendszeres fogyasztása segíthet a koleszterinszint egyensúlyban tartásában is.
Érdemes nagyobb adagot főzni belőle egyszerre, mert hidegen, salátákhoz keverve is kitűnő. Egy kevés citromlével, olívaolajjal és sok petrezselyemmel frissítő ebédet varázsolhatunk belőle az irodába.
A magyar konyha hagyományaihoz is szorosan kötődik, így nem kell tőle idegenkednünk. Sűrítésre is kiválóan alkalmas, ha krémlevesekbe vagy főzelékekbe tesszük a lisztes habarás helyett.
Gluténmentes alternatívák a mindennapokra
Az ételérzékenységgel élők számára ezek az elfeledett alapanyagok valóságos kincsesbányát jelentenek a hétköznapokban. A köles és a hajdina természetesen gluténmentesek, így biztonsággal beilleszthetők a mentes étrendbe is mindenféle kompromisszum nélkül.
Fontos azonban figyelemmel kísérni a csomagoláson feltüntetett információkat a keresztszennyeződések elkerülése végett. A diverzifikált táplálkozás nemcsak a hiánybetegségek megelőzésében segít, hanem a bélflóránk egészségét is hatékonyan támogatja a változatos rostforrások révén. Egyre több szakértő hangsúlyozza, hogy a bélrendszerünk hálás lesz a sokszínűségért és az új impulzusokért. Ne féljünk kísérletezni az amaránttal vagy a quinoával sem, bár ezek távolabbi tájakról érkeznek hozzánk. A lényeg az, hogy ne ragadjunk le egyetlen típusú gabonánál a hét minden napján. A változatosság nemcsak egészséges, hanem élvezetesebbé is teszi az étkezéseket.
Tippek a gabonák konyhai felhasználásához
Ahhoz, hogy ezeket a régi-új alapanyagokat megszeressük, fontos a megfelelő elkészítési mód elsajátítása a konyhában. Sokan ott követik el a hibát, hogy túlfőzik a szemeket, így az étel pépes és jellegtelen lesz a tányéron. A cél az al dente állag elérése, ahol a szemek még különválnak és van tartásuk. Érdemes mindig kétszeres vagy két és félszeres mennyiségű vízzel számolni a főzésnél. Ha bizonytalanok vagyunk, inkább kóstoljuk menet közben a gabonát.
Próbáljuk meg szárazon pirítással indítani a folyamatot, mert így a gabonák aromája sokkal intenzívebben érvényesül majd. Fűszerezzük bátran friss zöldfűszerekkel, kakukkfűvel vagy rozmaringgal, hogy még harmonikusabb legyen az összhatás. A maradék főtt gabonát másnap reggel egy kevés joghurttal és gyümölccsel is elfogyaszthatjuk kásaként. A zöldséges ragukhoz adva pedig dúsíthatjuk velük a húsmentes fogásainkat is.
A főzővízbe tehetünk egy kevés sót vagy zöldségalaplét a gazdagabb ízvilág elérése érdekében. Ne feledkezzünk meg a tálalás előtti rövid pihentetésről sem, hogy a szemek teljesen megduzzadjanak és átvegyék a fűszerek zamatát.
A változatos táplálkozás nem igényel drága egzotikumokat vagy bonyolult diétákat. Néha elég csak egy kicsit mélyebbre nyúlni a kamrapolcon, és elővenni azokat az alapanyagokat, amelyeket nagyszüleink még napi szinten használtak.
